Hetey Katalin (1924–2010) munkásságából a magyar közönség elsősorban életének utolsó évtizedeiben készített, mozgatható, letisztult formavilágú, háromdimenziós szobrait ismeri. Legtöbbet ezekkel a geometrikus acéltömbökkel és rézlemezből hajlott plasztikákkal szerepelt itthon, pedig a Párizs–Zürich–Budapest tengelyen leélt gazdag alkotói pálya hosszú és kitartó festészeti korszakkal indult. Hetey Katalin Szőnyi István osztályában tanult a Képzőművészeti Főiskolán, olyan – később szintén Párizsban befutott – művészekkel egy évfolyamban, mint Hantai Simon, Reigl Judit vagy Molnár Vera. 1956-ban elhagyta az országot, egy rövid, de inspiratív olaszországi kitérő után, ahol az itáliai Arte Povera olyan meghatározó figuráival találkozott, mint Afro, Alberto Burri vagy Marino Marini, végül Párizsban kötött ki. Az École de Paris, a francia Informel és a L'Art Brut közelségében forrt ki művészeti nyelvezete. Hetey festészeti programjának alapja az épített örökség egyes motívumainak és a talált természeti, illetve ipari formáknak félig tudatos, félig ösztönös absztrakciója. Ahogy az itáliai népi barokk építészet egyes architektonikus elemeit átültette festészetébe, abban…